Mielőtt meggyógyítasz valakit, kérdezd meg tőle, hogy hajlandó-e feladni azokat a dolgokat, amik beteggé tették. (Hippokratész).

A betegségek megelőzésének nagyon sok módja van. Sok közülük hitkérdés. Van, amelyik a mentális állapotból indul ki, van, amelyik a fizikai síkkal foglalkozik. Én most csak egyre koncentrálok, a betegség utáni megerősödésre.
A betegség legyengíti a testet és a lelket egyaránt. A betegség sokszor egy lehetőség arra, hogy saját magunkhoz közelebb kerüljünk, átgondoljuk, hogyan is jutottunk ide. Legyen az egy könnyű nátha, ami határidő közben gyengít le, legyen az egy baleset, ami hosszú időre kivon a forgalomból, vagy egy súlyos, krónikus betegség, mely alapjaiban változtatja meg az életünket.

A betegségért sokszor sokáig, hónapokon, éveken át „dolgozunk”. Értem ez alatt a nem alvást, éjszakázást, a sport elhanyagolását, a „csak ezen legyek túl és aztán tényleg máshogy lesz” életérzést, a folyamatos átmeneti állapotokat. Popper Péter ezt nálam pontosabban fogalmazza meg: "Nem szabad maradékokkal élni, holott az élet csábítja az embert a hazugságokra. 'Most sajnos nem élhetek kedvem szerint, mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van, azért nem. Most szerelmes vagyok, most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is csak átmeneti időszak, most a gyerek még pici, átmeneti időszak, most állást változtatok, átmeneti időszak.' És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert olyan, hogy átmeneti időszak, nem létezik. Nincs az ember életében átmeneti időszak. Amit megél, az az élete.”
A betegség egy lehetőség arra, hogy ránézzünk az életünkre, mi vezetett el az ágyig? Ezért a betegség megelőzése ott is kezdődhet, hogy mit teszek akkor, amikor a testem megálljt parancsol? Mit teszek akkor, amikor már fölálltam a betegségből?

A betegség legyengíti a testet és rávilágít arra, hogy valamit máshogy érdemes tenni ezután. Így az első feladat a gyógyulás közben és után megerősíteni magamat minden területen.
A betegség utáni erősödésről az első gondolatom az orvosi zsálya illóolaja (várandósság, gyermekágy, szoptatás esetén, kisgyermekeknél, epilepszia esetén nem alkalmazható). A zsálya erőt, energiát, akaratot ad. Sok betegség esetén már a gyógyulás idején bevethető, de én most a gyógyulás utáni megerősödés idejére ajánlom. Az orvosi zsálya, a citromhéj, a rozmaring ct. cineol 1:2:1 arányban párologtatva erővel, frissességgel, elszántsággal vesz körül és tölti meg a teret. Az orvosi zsálya lábfürdőben is csodásan energetizál. 3 csepp orvosi zsálya és 5 csepp citromhéj illóolajat cseppents egy evőkanál sóra és tedd a vízbe.
A szokásaink, a rutinunk meghatározzák a napjainkat. A napjainkból állnak a heteink, hónapjaink, így végül a szokásaink az életünket alakítják a szabóasztalon. Az aromaterápia egy egyszerű és hatékony út olyan szokások bevezetésére, melyek jótékonyan alakítják életünk folyását, az egészségünket, testünk és lelkünk életerejét. A gerincbedörzsölés (8 csepp illóolaj ugyanennyi növényi olajjal), a testolaj (10-15 csepp illóolaj/alkalom) használata egy olyan rutin, amellyel erősíthetjük a fizikai állapotunkat és napról napra hathatunk a lelki fittségünkre és rugalmasságunkra. Az (immun)erősítő keverékekben a legjobb, ha helyet kap a balzsamos szuhar, a Dél-Amerikai sárga fenyő, a kakukkfű ct. linalol, a niaouli, a madagaszkári kámforfa.

A gyógyulásban az aromaterápiás testmasszázs segíti a testet és a lelket egyaránt. Amíg tart a betegség akut időszaka, a kádfürdőt, vagy testolajozást javaslom (alkalmanként 15 csepp illóolajjal a fenti illóolajok használatával, vagy a Fehér esszencia és a Kék esszencia 1:1 arányú keverékével), a gyógyulás után a 60, vagy 90 perces aromaterápiás testmasszázs az, ami meggyőződésem szerint a legtöbbet tud segíteni az erőnk visszaszerzésében. Kiemelkedően hat az ImmunEnne bebalzsamozó testkezelés, mely nem csak testi síkon erősít, de a depresszív, letargikus hangulatot is kisöpri belőlünk. A kezelés alatt a meleg lávakövek súlya, érzete olyan tájakra repíthet, ahol régvolt nyugalom és pihenés vár.

A betegség egy keménykezű tanár, aki nem érti, hogy mit nem lehet ezen érteni, de ha már vele kell dolgozni, tanuljunk tőle. Tanuljuk meg, hogy pihenni akkor kell, amikor nincs rá idő, foglalkozni magunkkal akkor is kell, ha mi vagyunk az utolsók a sorban. Betegség után pedig azért kiemelten fontos a saját magunkba fektetett energia, hogy megerősödve folytathassuk az életet.
Szerző:
Böröcz Bori