Meghívás Omanba
1. nap
Meghívást kaptam Ománba, hogy az ottani asszonyoknak tartsak előadást az aromaterápiáról. Izgalommal telve érkezem. Azt mondják nagyon meleg lesz. Nem baj, hasonló meleggel már találkoztam Dallasban, amikor a repülőgépről leszállva azt hittem, hogy egy kazán mellett haladunk, na de ilyen hosszú ideig? Pár perc múlva fájdalmasan hasított belém az érzés, hogy semmi kazán, ez bizony az átlag hőmérséklet. 46 fok, 70%-os páratartalom. Lazán szólva, hosszasan szoktam.
Na de most Ománba érkezem éjjel 3 óra. Meleg van, de kellemesen meleg. Egy teljesen más világ. Fekete selymek suhannak, titkos tekintetek néznek rám. A férfiak öltözete is újszerű számomra. Különös fejfedők, fehér hosszú ruhák.Ez tényleg olyan mesebeli. Milyen más világ. 
Megérkezünk a szállodába. Káprázatos. A liftből egy gyönyörű, színes kelmékbe burkolt nő száll ki egy férfi társaságában. Olyan illatfelhőt húz maga után, ami semmihez nem fogható. Mindenhol ő van. Az egész teret betölti. Szeretném lefényképezni, megkérdezem, hogy lehet e, a válasz egyértelmű nem.
Az utitársam beteg. Már az utazást megelőzően is beteg volt, szerintem lázas. Bekenem Fehér Esszenciával a hátát és a mellkasát, két csepp teafa illóolajat adok neki egy kávéskanál növényi olajba, átmasszírozom a talpát és én is ágyba bújok. Alig varom a holnapot. Hihetetlen, Ománban vagyok.
Alig aludtam 4 órát és mégis fitten és energiával telve szökkenek ki az ágyból. Megnézem utitársam homlokát, meleg. Nagyon lázas. Annyira sajnálom. Teljes mértékben együttérzek vele, mivel minden utazásomnál szinte törvényszerűen beteg leszek. Pontosan tudom mit érez.
Bekenegetem olajokkal a hátát és a mellkasát, átmasszírozom a talpát zsályával, készítek egy kamillateát és megnyugtatom, hogy csak rövid időre távozom, de körül kell néznem a környéken.
Elindulok. Méghozzá a tenger irányába. Fürödni szeretnék. Az orrom vezet. Alig van ember az utcán, mindenki autóban ül. Sehol egy zebra, mintha nem gyalogosforgalomra lennének berendezkedve. Aztán végül találok egy átkelőt. Gyönyörű kerteken át vezet az út. Az egyik udvarban egy páva billegeti magát. Lefotózom.
Itt a tenger. Milyen különös. Sehol egy lélek. Hosszú kilóméternyi tengerpart és sehol senki. Beledugom a lábam a vízbe, meleg. Te jó ég, milyen finom a víz. Meg szeretnék fürdeni. Tűnődöm. Levetkőzhetek vajon? Azért mégis egy arab országban vagyok, ahol a nőknek abaját kell viselniük. A távolban feltűnik valaki. Egy fiatal férfi. Ő is elég bátortalanul közeledik a parthoz. Hosszasan néz engem. Én is őt. Ha bemegy, akkor én is bemegyek. Vetkőzik. “Fürdik?”- kérdezem. “Igen”- válaszolja. “Lehet itt fürdeni?”- kérdezem. “Nem tudom, remélem” – mondja. “ Életemben először ruhástól fürödök. A férfi kis idő múlva elment, aztán újra egyedül maradtam. Hosszú órákat töltöttem a tengerparton anélkül, hogy bárkivel találkoztam volna.
Később megtudtam, hogy nem illő fürdőruhára vetkőzni szabad strandon. Csak a szállodákhoz tartozó tengerparti részt lehet fürdésre használni, de ott is csak egyberészes fürdőruhát lehet viselni.
2. nap reggel.
Utitársam még mindig nagyon beteg. Elmondhatatlan torokfájásra és rossz közérzetre panaszkodik. Nagylelkűségére vall, hogy felajánlja, hogy menjünk el a nagy mecsetbe.
Taxival megyünk. A taxis is az itteni jellegzetes fehér ruhát viseli.
A mecsetben rajtunk kívül senki. Reggel 9 óra és már most elmondhatatlan meleg van. A mecset lélegzetellálítóan gyönyörű. Temészetesen csak kendővel a fejünkön léphetünk be. Az egész csupa márvány, a szőnyeg pedig a világ egyik legnagyobb egybefüggő perzsaszőnyege. A legjobban azt élvezem, hogy senki nincs rajtunk kívül.
3. nap
Ma tartom az előadást. Izgalmas. Őszintén szólva az utazás előtt a legnagyobb gondom az volt, hogy milyen ruhában jelenjek meg. Mi itt a szokás. Azt tudtam, hogy a hallgatóságom abaját visel, na de én mit vegyek fel. A karom, térdem és a dekoltázsom nem látszódhat ki, ugyanakkor nyár van – de még miyen nyár. Így döntöttem a nadrágkosztüm mellett. Ez minden elvárásnak megfelel. Milyen jó, hogy nem valami könnyű nyári ruhát vettem fel, olyan hidegre hűtik a termeket, hogy ez nem európai embernek való. 
A terem beillatosításához bergamottot, ylang-ylangot és citromot használok. Az illat mindig kellemes hangulatot teremt. Lassan kezdenek jönni az emberek. Egyre többen vagyunk. Mosolygós szempárok fekete suhanó abajában. Amikor megérkeznek néhányan leveszik a fekete köpenyt és alatta elmondhatatlan színkavalkád és gyönyörű kelmékből készült ruhák rejteznek. Döbbenet. Micsoda más világ. A lányok és asszonyok nagyon szívélyesen köszöntik egymást. Lassan elkezdem az előadást. Túljutva a kezdeti izgalmon, gyorsan megtalálom a hangot a közönséggel. Megszólítom őket és némi párbeszédre össztökélem őket. Oldódnak. Már nevetnek is. Néhány illatot körbeindítok, ez izgalmat teremt és rögtön elkezdenek beszélni és nevetni. Azt mondják újszerűek az illatok. A levendulát és az ylang-ylangot tartják a legegzotikusabbnak. Mindkét illat különlegesnek tűnik számukra.
Sikeres volt az előadás, pont úgy reagáltak az ománi asszonyok az illóolajokra és köréjük szőtt történetekre, mint a magyar asszonyok. 
4. nap
Egy fiatal lány eljött hozzám, mert szüksége van segítségre. Izgatottan mondja el, hogy milyen kiütések vannak rajta és már egy éve orvosról orvosra jár. Azt mondják, hogy pszoriázisa van. Megkérem, hogy mutassa meg. Leveszi az abaját, majd a színes ruháját és mutatja a különös kiütéseket. A testét egyértelműen pitiriázis versicolor borítja. "Ez egy egyszerű gombás fertőzés. Nem pszoriázis." - mondom. Első körben májtisztítást kell csinálni és meg kell változtatni az étrendedet. - mondom. (tapasztalatom szerint a bőr problémái mögött megterhelt máj van. Ezért mindig májméregtelenítéssel kezdek.) Minden tanácsomat felírja, majd közösen megiszunk egy finom teát és egy kis arab süteményt. Jót beszélgetünk.
4. nap délután
Bazárba megyünk. Több bazárban voltam már életemben, de azért mindegyik egy kicsit más. Különös illat kavarog a levegőben. Tömjén, mirha, benzoé titokzatos füstös illatát érzem. A pultok teli vannak sálakkal, különleges kelmékkel. Selyem, kasmír és más egyéb finom anyagból készült sálrengeteg. Egyik szebb, mint a másik.
Fűszeres!!!!! Milyen izgalmas kis bolt ez itt. Odamegyünk. Rendkívül szimpatikus ember fogad minket. Mindenről kérdezgetjük. Ez mi, az mi, ezt mivel, azt mivel lehet keverni kavarni. Mindenre válaszol, lassan már arra is, amit csak gondolunk. Itt tudtuk meg, hogy a tömjént a helyiek a legkülönfélébb bajokra használják. Egyszerűen csak rágcsálják a tömjén gyantáját, mint a rágógumit. Ez fertőtleníti a szájüreget, javallott szuvasodás ellen, légúti megbetegedés kezelésére és vértisztításra. Lassan előkerülnek különleges illatok, mint a pézsma, ámbra, agárfa olaj (Oud). Megtudom, hogy az osztriga szárítva milyen varázserővel bír, hogy milyen külöleges füszereket használnak a halakhoz és az édességekhez. Előszeretettel használják a cejloni fahéjat, gyömbért, kurkumát, szegfűszeget és sáfrányt minden ételükhöz.
Vendéglátónk annyira belejött a mesélésbe és a produkcióba, hogy búcsúzóul készített a számunkra egy finom teát és még mindig beteg utitársamnak összezúzött feketeborsot és gyömbért tesz a tenyerébe, mondván, hogy rágja szét és igyon rá forró teát. "Kitisztítja az arcüreged" –ígérte bíztató mosollyal az arcán. Utitársam az összes csillagot meglátta már mikor a varázsörleményt rágta, amikor meg a forró teat görgette le a torkán, belső képeihez hozzátársult a tejútrendszer is. Minden kitisztult- mondta, már semmire nincs szükségem, bizonygatta alkalmi gyógyítójának, hogy nehogy további ihletett kapjon más egyéb titkos elixir alkalmazására.
Újra itthon
Fantasztikus volt Omanban és köszönöm a vendéglátást és a sok élményt.
Fontos dolog fogalmazódott meg bennem. Ománban csak ott nő növény, ahol nagyon locsolják, egyébként pusztaság, sziklák és sivatag van midenütt.
Az fogalmazódott meg bennem, hogy fantasztikus hely ez a Magyarország. Igazi OÁZIS. Egy csoda. Vajon tisztában vagyunk ezzel?
