Bejegyezte: Tobai Ágota
Szeretem nézni az emberek kezét. Nem azért, hogy megfejtéseket keressek benne, bár minden kéz mesél valamiről. Szeretem az imára kulcsolt kéz üzenetét, szeretem a kezeket, amik vígaszt adnak, gyengéden érintenek, szeretem a kezeket, amik adnak, szolgálnak, védenek, ringatnak, oldanak. Szeretem azokat a kezeket, melyek érintésében az Ég üzen.
Romano Guardini: A kéz
A test a lélek eszköze és kifejezője. A lélek nem csupán ott lakik a testben, mint az ember a házában, hanem tevékenykedik minden tagban és minden idegrostban. Ez a lélek szól a test minden vonalából, formájából és mozdulatából. Elsősorban azonban az arc és a kéz a lélek eszköze és tükre.
Hogy így van az arcnál, mindenki előtt nyilvánvaló. De figyelj csak meg egyszer egy embert – akárcsak magadat is – , hogy a kéztartásban miként nyilvánul meg valami kedély, pl. az öröm, a meglepetés és a várakozás. A kéz hirtelen fölemelése vagy enyhe megrándulása nem mond-e sokszor többet, mint maga a szó? Közben-közben nem úgy érezzük-e, hogy a kimondott szó jóval durvább, mint a kéz finom, sokatmondó beszéde?
Az arc után a kéz a legszellemibb része a testnek. Mint a munka eszköze, természetesen erős, ugyanakkor igen finom is, érzékeny idegek járják át. Ezért kiválóan alkalmas arra, hogy kifejezhessük vele saját lelkünket. De arra is jó, hogy segítségével mások lelkét fogjuk föl.
Szép és nagyszerű a kezek beszéde. Isten azért adta, hogy lelkünket hordjuk benne. Ezért nagyon becsüld meg. Hiszen a lélek legmélyéről szól. De szólhat a szív lustaságáról, szórakozottságáról és egyéb rosszról is. Tartsd hát jól a kezed! Mert kezed elmondja, ami a lelkedet eltölti.
