Szerző: Tobai Ágota
Szent Iván napján ünnepeltünk! Ünnepeltük a sikeresen vizsgázókat, és ünnepeltük az életet, a szabadságot, a vidámságot és a közösséget, ami teremtődött hosszú évek közös útja során. Az ünnepben felragyogott az együttlét mindent átformáló, örömöt szívbe oltó ereje, valódi Jelenlét, ami a pillanat szövetébe rajzolja az összetartozás meleg fényeit. Az ünnepet mindig a lélek formálja, a test csak követi azt. A lélek csendje, hangja, dallama szépséges ívet rajzol az ünnep köré, és felejthetetlenné teszi azt. Ünnepelni jó. Mert az ünnep megszenteli a pillanatot, és hidat épít múlt, jelen és jövő közé. Gyémánthidat, mely mindig ragyogni fog, és ha a gondolat visszafut az időben, újra rálelhetünk arra a csodára, ami megélni adatott, és erőt meríthetünk belőle.
Szent Iván mágikus, csodás napján együtt örültünk, illatos finomságokat ettünk, beszélgettünk és nevettünk, és érezhettük, hogy az „együtt”-nek világmegváltó ereje van. Meghitt, halk beszélgetéssel, hangos nevetéssel, játékokkal - és aki az utolsó percekben is velünk maradt – a tánc pezsgésével zártuk le az idei tanévet. Jó volt Veletek lenni! És bár próbára tevő hőség volt, mert odafennt igencsak begyújtottak az égi kemencébe, a szemek ragyogtak, az arcok mosolyogtak, a hófehér legyezők táncoltak.
Micsoda fantasztikus női kör volt ez! Szívből kívánunk mindenkinek sok-sok együtt-pillanatot, akár velünk, akár másokkal, de mindenképpen sok nevetéssel, és oldottsággal. Legyen csodás nyarunk mindannyiunknak!
