Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem
- Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
- Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
- Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
- Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
- Láttam az óceánt gyémántként ragyogni
- Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
- Láttam a békét az emberek szívében,
- Láttam az erdőket fürödni a fényben.
- Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
- Láttam az embert, és láttam a zenét,
- Láttam a földet szeretetben élni,
- Láttam a csöndet a széllel zenélni.
- Láttam Istent, amerre csak néztem,
- Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
- S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
- Mint anya, ki gyermekének mesél,
- Millió apró tükörben láthatod magadat,
- Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy.
Mikor ma meggyújtod advent második gyertyáját is, ülj le a gyertya fénye mellé. Helyezd magad kényelembe, és nézd a nyújtózkodó lángokat. Ne gondolj semmire, csak nézd, milyen szép a gyertyafény. Csendpalástot vonva magad köré, állítsd meg egy kicsit az időt, és ébredj Isten tenyerén.
