Szerző: Tobai Ágota

Kedvenc virágaim egyike a kéken nevető nefelejcs. Szirmai középen ragyogó napocskát fognak körbe, talán ezért is érzem, mikor ránézek, hogy rám mosolyog. Virágszőnyegként a tavaszi kert dísze, de égszínkék virágai vázában is csodásak. Szeretem a nevét is. Nefelejcs. Mindig eszembe juttatja, mik azok a dolgok, amiket soha nem szeretnék elfelejteni.

Nem felejtem a sok kedvességet, amiben oly sokszor részesülök. A halk mosolyokat, a hangos nevetéseket, a jó ízeket, és a jóízű beszélgetéseket. A tavasz illatát, a tél-fehéret, az őszi vargányát az avar alatt, a nyári arany színeket. Nem felejtem az embereket, akikkel összesodort az élet, a családomat, a barátaimat, a jósorsomat, hogy olyan csodás lelkű emberek élnek velem, körülöttem, kikre tudom, az életemet is rábízhatom. Nem felejtem a szép pillanatokat, utazásokat, felismeréseket, a sok szépséget, amit a szívembe rajzoltak az évek. Így hát azt mondom magamnak, mikor a nefelejcsre nézek:

Ne felejts el ma sem nevetni, ne felejts el szeretni. Ne felejtsd el a sok szépet, amit kaptál, és légy hálás mindenért. És a nefelejcs azt is üzeni nekem, hogy csak azt érdemes megőrizni a szívemben, ami erőt ad, és felemel. Minden más érdemtelen az emlékezetre. Boldog Húsvétot mindannyiunknak!