Ha a Húsvétra gondolok, eszembe jut gyerekkoromból a tiszta ablak, az ibolya, a tulipán, a jácint illata, a sonka, a barka, a várakozás, a büdös kölni, a hónapos retek.
Ha az elmúlt évek Húsvétjaira gondolok, képek sorjáznak, filcből varrt húsvéti díszekről, lilakáposztával színezett tojásról, kertben elrejtett ajándékokról, tojásgyűjtő kis kosárról, kalácsfonásról, virágcsokorról az asztalon, répatortáról, rózsa-levendula-mentavíz keverékről a locsoláshoz.
A Húsvétról a tisztaság, az új erő, a folyton áramló energia, a megújulás, a szépség, az együttlét, az öröm jut eszembe. A terített asztal, amely körül összegyűlik a család. A gondoskodás öröme, amellyel készültünk, megvettük a sonkát, a tojásokat, ünneplőbe öltöztettük az otthonunkat.
A Húsvét a keresztény kultúrkör legnagyobb egyházi ünnepe, és ez akkor is kihat ránk, ha nem vagyunk vallásosak. Nem a Jézus feltámadásából áradó csoda, hanem az élet dicsőítése az, ami ilyenkor befolyik a küszöb alatt.
Az ünnepi készülődéssel saját magunkat tiszteltjük meg azzal, hogy rangot adunk az életünk bizonyos időszakainak. A ráhangolódás, a várakozás, az ünnepi menün való gondolkodás, és a megvalósítás, a gyerekeknek elrejtett apró ajándékok jelentik összességében az ünnepi hangulatot. Azt, ami miatt jóleső izgalom van bennünk, ami miatt jó hozzánk megérkezni, ami miatt nálunk Húsvét van, és nem csak sonkát eszünk tojással.
A készülődés nálam mindig a böjttel kezdődik. Ez szólhat negyven napra, vagy a Nagyhét idejére. Számomra ennek a lényege a testi és lelki megkönnyebbülés, a megerősödés, hogy mindezt megteszem magamért. A lemondás, és ennek megtartása azt az üzenetet közvetíti saját magam és a környezetem felé, hogy erős, kitartó, példamutató vagyok.
A meditáció a mindennapjaim része, de ezekben a hetekben még nagyobb jelentőséggel bír, hogy tudjak magamra és az elmélyülésre szentelni naponta 10 percet. Az ima is egy meditáció, ezt minden gyakorló vallásos ember vallja, mégha nem is így nevezi. Az ima kapcsolódás ahhoz a belső magunkhoz, melyet a hitünk munkált ki. A meditáció számomra ugyanez. A saját magam legjobb formájához való kapcsolódást jelenti.
A készülődéshez tartozik a locsoló víz elkészítése a gyerekekkel. Mindenki kiválasztja, milyen aromavizekből szeretné keverni a maga locsolóvizét. A kedvenc keverékeim a damaszkuszi rózsa aromavíz - levendula aromavíz - borsmenta aromavíz , vagy a keserű narancsvirág aromavíz – damaszkuszi rózsa aromavíz - borsmenta aromavíz. De tökéletes választás a citromfű aromavíz, vagy a muskotályzsálya aromavíz is. Fehér vignettákra rajzolják meg a gyerekek az üveg cimkéjét, gyógyszertári üvegbe készülnek el a keverékek, és olyan becsben vannak tartva, hogy a locsolás ettől valóban ünnepivé válik.
Nálunk a répatorta az ünnepi sütemény. Sok-sok éve Havas Dóra répatorta receptjét használom aromaterápiásítva, cupcake formájában. A mascarpone krémbe 10 csepp bio édesnarancs illóolajat teszek, és egy löttyintésnyi damaszkuszi rózsa aromavizet. Ezek a mennyiségek nagyon visszafogottan mutatják a rózsa és az édesnarancs jegyeit a krémben.
Idén, hagyományteremtő módon tavaszi bakancslistát is készítettünk a falra. Ezzel emlékeztetjük magunkat nap, mint nap arra, hogy mennyi kaland, szépség és öröm van az életünkben, mennyi minden jut nekünk a jóból. A hétköznapjainkban. Az ünnepeinkben.
A Húsvét az élet ünnepe! Ünnepeljünk hát ehhez méltóan!
Szerző: Böröcz Bori
