Bejegyezte: Feller Adrienne
Karácsonykor, ahogy a nagy családdal (unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, nagymamák:) ) körbeültük az asztalt, arra gondoltam, hogy milyen fantasztikus dolog így együtt lenni és ünnepelni! Az ünnepi vacsora előtt mindig imát mondok. Őszintén szólva minden évben egy kissé kínosan élem meg az este ezen első mozzanatát, mert úgy gondolom, hogy nem mindenki nyitott rá. Egy kicsit mindig úgy éreztem, hogy számomra fontos, a többiek pedig elfogadják. Persze már ezt is nagy dolognak tartom.
Idén azonban különös dolog történt. Ahogy a családom minden tagja viszonylag elég nagy hangzavarral az élményeit és az elmúlt hónapok életeseményeit a többiekkel megosztva leült az asztalhoz - én magam még a konyhában tüsténkedtem -, egyszer csak elhalkultak, tekintetüket rám szegezték, majd teljesen elcsendesedtek. Felpillantottam és meglepő látvány tárult elém, összekulcsolt kézzel várakoztak. Várták, hogy elmondjam az imát. Hamarjában levetettem a kötényemet és leültem az asztalhoz. Úgy néztek rám, mint még soha. A csoda erejével. Volt, aki könnyes szemmel. Idén Karácsonykor együtt imádkoztunk. Hálát adtunk az elmúlt évért, fohászt az elhunytakért és áldást kértünk a családunkra. Lélekemelő pillanat volt.
Ahogy mindenki örömben fogyasztotta az ünnepi étkeket (természetesen illóolajokkal megkoronázott finom fogások voltak), egy pillanatra mintha megállt volna az idő és egy kicsit kívülről kezdtem nézni őket. Mintha kiléptem volna a térből és az időből, és magunkra láttam. A mély összetartozás érzése fogott el. Azé az összetartozásé, ami nem csak a kicsi családommal köt össze, hanem a nagy családommal. Felelős vagyok értük. Felelősek vagyunk egymásért. Azt éreztem, hogy a család egy olyan erőtér, mely bármilyen csodára képes. A család, ha kört alkot, akkor gyógyító erőteret hozhat létre, mely múltat, jelent és jövőt képes formálni, gyógyítani.
Életem során a csodák mindig a legváratlanabb pillanatokban történtek, így volt ez most is. A Fény helyet kért az asztalunknál és mi mindannyian hellyel kínáltuk. A mag szárba szökkent, átfúrta magát a kemény földön és igent mondott az életre, az összetartozásra, a békére és a szeretetre.
Szépséges Karácsony, köszönöm Neked.