Anyának lenni pusztán olyan, mint hogy bőrünk van. Nem vethetjük le, nem kérhetünk másikat. Néha nyúlik, néha szorít, néha narancsbőrös, néha üde, feszes és illatos.
Nem kívánnám piedesztálra emelni az anyákat a nem anyákkal szemben. Az anyaság nem érdem. Nem érünk többet, nem tudhatjuk, kinek milyen történet van a puttonyában, amiért úgy döntött, vagy úgy alakult az élete, hogy nem születtek gyermekei.
Az anyaság minden, csak nem fennköltség, áhitat, angyal illatú tündérmese.
Az anyaság erő. Mindenki másból merít erőt. Én gyakran gondolok arra nehéz napokon, hogy ha két gyermeket kihordtam, megszültem, akkor egyszerűen bármire képes vagyok.
Az anyaság admin teher. Hajnali kelés, tízórai készítés, reggeli készítés, iskola, munka, menza befizetés, iskola, uzsonna, különóra, fogadóóra, vacsora, fürdés, 20-40-60 köröm levágása. A vég nélküli szülői értekezletek, felvételi előkészítők, gyerekzsúr ajándék beszerzések, annapetigergők, kockára fagyós babakocsizások, fogzás, hasfájás, rosszat álmodás, „szösz ment a lábujjam közé és csak te tudod kivenni éjjel 3kor, Anyaaaaa” mondatok.
Az anyaság öröm. Együtt kacagás, csikizés, cseresznyemag köpködés, a karácsonyfa csillogása a gyermeked szemében, elsuttogott titkok, a munka beérett gyümölcse.
Az anyaság boldogság. Az első pillanat, a selymes babafej érintése, az első lépések, első szavak, az érzés, hogy hasonlít rám, csak a jobbik felem, az első komoly betegségből gyógyulás, az első nap az óvodában, a szülinapi piknik, a papírsárkány eregetés, az együtt olvasás, a hosszú beszélgetések, a pillanat, amikor először tanulsz a gyermekedtől.
Az anyaság kétely. Elég jól csinálom-e? Lehet-e jól csinálni egyáltalán? Annak elbírása, hogy kivágják elénk az asztalra a 10 hónapos gyermekünk feje felett, hogy már most elrontottuk azt a kölköt! A kínzó kérdés, hogy hová lett az eddigi életünk?
Az anyaság folytonosság. A generációk bölcsessége és tudása, az emlékezés fontossága. Az érzés, ha a gyermekemet anyának láthatom, ha a mozdulataimból valamit fölfedezek az Ő anyaságában.
Az anyaság kacagással és könnyekkel tűzdelt kimerevített pillanatokból álló film, ragacsos puszikkal, „te vagy a legjobb anyuka a világon” ölelésekkel, „utállak” ajtócsapódásokkal, első menstruációval, menyekkel, szalagavatókkal, egyre nagyobb távolsággal, amit csak a későbbi közeledés lehetősége tesz elviselhetőbbé.
Hogy ki s mikor válik anyává, az biológiai alapvetésektől független. Van, aki lelkében már anya tizenévesen, épp csak várnia kell pár évet, hogy a lelkében hordozott anyaság testet öltsön, s van, aki az anyaság konvencionális attribútumaival gyermekszámtól függetlenül sem bír.
A saját anyaságom kapcsán a kimerevített élményem a szülés feszítő, hasító fájdalma közben szinte meglepetésként bekúszó lágyság, amikor a lányaimat a mellkasomra tették. S ebben a lágyságban a kozmikus erő, a teremtés ereje.
Isten éltessen minden Anyát, és anyaságra testben vagy lélekben készülő Nőt! Legyetek nagyon boldogok!
Szerző:
Böröcz Bori
