Ünnepi alkalmakkal, lehetőségekkel tele van az életünk. Születésnapok, névnapok, Halloween, Márton-nap, Advent, Karácsony, Szilveszter, Új év, lakásavató, farsang, Valentin-nap.
Az ünnepek különlegessé teszik az életet. Steinbeck Édentől keletre című könyve az élet minden helyzetére tartogat egy mondatot. Az ünnepek, az élet, a pillanat megünneplése kapcsán eszembe jutott egy rész:
“Az unalmas, eseménytelen időnek egyáltalán nincs is tartama. Az érdekes dolgokkal telehintett idő, a tragédiáktól jajongó, örömöktől ujjongó idő - ez az a korszak, amely később hosszúnak tűnik fel az ember emlékezetében. Így is kell lennie. Az eseménytelenségben nincsenek oszlopok, amelyekre ki lehetne feszíteni az időtartamot. A semmitől a semmiig egyáltalán nincs idő.”
Az ünnepre való képességben sokan beleszületnek. De akinek nem adatott meg a megünnepeltség érzése az évek folyásában, az is kimunkálhatja magában ezt a tudást. Az ünnep nem valami PhD fokozathoz kötött tudomány, hanem a kreativitás, az odaszánás, az idő, az energia művészete.
Régi korokban ez természetesen ment. Ünnepről ünnepe, szertartásról szertartásra éltek az emberek. Ezek jórészt vallási alapon nyugodtak, ami megadta a keretet, a ritmust, kevés volt az egyéni mozgástér, és most, mintha a mindent és bárhogy lehet szabadsága kilúgozta volna belőlünk az ünnepi lelkületet. Az év vége sok-sok lehetőséget tartogat arra, hogy meglepjük magunkat és a családunkat egy kis csillámporral.
Mi az év végi ünnepi időszakra egy költözéssel kanyarodjunk rá. Mielőtt raklapnyi dobozt, zsákot és lapra szerelt bútort behordtuk volna, az üres és még nagyon fűrészporos, sittzsákos, festékszagú, szóval kicsit sem ideális állapotú lakásban megállítottuk az időt egy estére. Vettünk egy lapot, amin összeírtuk, hogy mit szeretnénk magunknak ebben az új otthonban. Alaposan átgondoltuk mindent, a “Mit még?” mondatot sokszor mondtuk ki. Számomra fontos volt, hogy leírjuk, nyoma legyen annak, mit kívánunk magunknak.
Készítettem egy keveréket. Egyszerűen csak a tenyeremben. Beletettem mindazokat az illóolajokat és egy növényi olajat, aminek az energiáját magam és a családom körül szeretném tudni nap mint nap. A keverékből a bejárati ajtóra és az ajtófélfára kentünk a kezünkkel egy-egy cseppet úgy, hogy minden mozdulattal kimondtunk egy-egy kívánságot hangosan. Egyszerű szertartás volt, mégis százszor jobban érezzük magunkénak az otthonunkat ettől, mint bármilyen ajtódísztől.
A keverék alapja a mogyoró olaj volt, mert ez az egyik első virágzó bokor. Számomra a tavasz és a megújulás ígéretét hordozza. Az illóolajok közül került a keverékbe:
- Damaszkuszi rózsa, hogy szeretettel vegyük egymást körül, szeretve legyünk egymással;
- Vetiver, hogy erős alapon álljunk, stabilnak tudjunk maradni a körülöttünk lévő bizonytalanságok között is;
- Tömjén, ami segít kapcsolódni saját magunkhoz, hogy mindig tudjuk, merre van az előre, merre van a mi utunk;
- Mirha, hogy a sebeink begyógyulhassanak. Nehéz időszak mögött állunk, sok területen megtépázott bennünket ez az időszak, mire az új konyhákban írhatom ezeket a sorokat;
- Atlasz cédrus, mert ez az egyik kedvenc illóolajom, mert erőt ad, mert bársonyos az illata, mert stabilizál, mert egy kis atlasz cédrus mindennek csak jót tesz.
Kevés dolog is elég az ünnephez. Számomra az odafordulás a legfontosabb hozzávaló abban a receptben, aminek az eredménye, hogy egyes napok kitűnnek az életünkből. Egyes napokon több a csillám felettünk, egyes napokon mintha gyorsabban folyna a vérünk, szorosabb az ölelés, ízesebb a reggeli, kakaósabb a puszi.
Az aromaterápia az ünnep összegyúrásában mindig jó, segítő társunk lehet. Az illatok segítenek kapcsolódni magunkhoz, segítenek jelen lenni, segítenek megélni azokat a pillanatokat, amik adatnak, az itt és mostban.
Szerző:
Böröcz Bori
